A ház, ahol élünk
Amikor kiderült, hogy költözünk, Apa beindította a balinéz “csatornákat”, hogy hajtsanak fel nekünk valami bérleményt Balin. Először nagyszabású terveink voltak, villa Balin, de az árakat elnézve rájöttünk, hogy jelenlegi állás szerint maximum csak műanyag villára telik. Így jött az ötlet, hogy kérdezzük meg Nyomant. Nyoman karatét oktat Balin és nagyon sokan szeretik. Rögtön talált is egy házat pont abban a körzetben, ahol mi kerestünk. Küldött át képeket és mivel nem volt más lehetőség se közel se távol, úgy döntöttünk, hogy itt fogunk lakni.
|
| A kis kertkapunk a balinéz mintás tetőcseréppel |
A második Balin töltött napon meg is néztük a házat és elsőre megtetszett. A tulajdonos Made és felesége Dani nagyon kedvesek. Mindketten beszélnek angolul, így legalább tudok velük kommunikálni. Sajnos a ház majdnem üres volt, ezért sok mindent magunknak kellett beszerezni: megvenni vagy kölcsönkérni esetleg bérelni. Ez egy teljesen új élmény volt számunkra, hiszen az eddigi albérleteink szinte teljesen berendezettek voltak, csupán néhány elektronikai dolgot kellett megvásárolni.
Mint már írtam, itt aztán gatyarohasztó hőség van, szóval az első dolgunk volt többek között a légkondit beszerezni. Persze vehettünk volna ventillátort, dehát az nem ugyanaz. Légkondi okés, de milyet és hol? Az első gondolatom az internet volt, ahol felfedeztem, hogy van egy nagy elektronikai áruház a Discovery Plázában. Apa meg is érdeklődte a szállodában, ahol laktunk és közölték, hogy igen valóban van, de baromi drága…van annál olcsóbb hely is. Olcsóbbnak olcsóbb, de így is drága. Az elektronikai cuccok árai talán néhány ezer forinttal kerülnek kevesebbe, mint otthon.
|
| A bejárati ajtónk…csodaszép munka |
Miután megvettük a légkondit és még jónéhány kütyüt, közölték velünk, hogy majd csak csütörtökön fogják felszerelni, szóval egy éjszakát biztos anélkül fogunk tölteni. Gondoltam sebaj és már szerdán be is költöztünk a bőröndjeinkkel.
A “sebaj” feeling hamar átalakult pánikká, majd merev hisztivé…mivel bent a szobánkban szauna minőségű forróság volt. Jött is az ötlet, hogy nyissuk ki az ablakot. Akkor viszont bejönnek a szúnyogok…szóval volt gond rendesen. Végül eljött a reggel. A hőmérséklet elég kellemes volt, mármint odakint, mert a lakásban még mindig oltári meleg volt, de aztán a délelőtt folyamán szerencsére megérkeztek a szerelők és pikk-pakk felrakták a légkondit.
Majd jöttek a fürdőszoba gondok…nincs melegvíz. Van fürdőkád, de nincs melegvíz. Hát olyan nincs, hogy nincs melegvíz, az lehetetlen-gondoltam…de pedig van. Ilyen az amikor az ember lánya rájön, mekkora királylányként élte le az eddigi életét…miközben mit sem tudott róla. Egyelőre ez a “kis probléma” nem okozott nagy gondot, mivel úgyis meleg van, de azért hiányzik már egy nagy adag “kádban fürdés”. Szóval a következő project a vízmelegítő beszerzése lesz.
|
| Egy apró kert is tartozik a házhoz…amekkora kertészek vagyunk bőven elég |
A kis gekkókon kívül más lakótársunk is akadt…az egyik egy förtelmes, óriási fekete pók (Made szerint ártalmatlan-könnyű azt mondani, nem ő lakik vele), a másik pedig a tetőtérből jövő kopácsoló hangok tulajdonosa. Egész éjszaka hallgattam mi lehet ez, de megnézni persze nem mertem…nehogy valami jóképű varánusz vagy valami hasonló jól a fenekembe harapjon. Én a bátor, másnap felküldtem Apát, hogy derítse ki honnan a csudából jönnek a horrorhangok…és most anyukám nagyon fog örülni, mert macskák laknak nálunk…anyamacska a kölykével. Ráadásul úgy néztem a mamacica terhes. Habár nem terveztem etetni őket, de Tesóm megfenyegetett, hogy beköp Anyunál, ha nem adok nekik enni, ezért raktam ki nekik kaját:D
Természetesen kis lakótársaink közül senki sem sérült meg és mind nagyszerű egészségnek örvend, még a bazi nagy fekete pók is:)
|
| Nem kell messzire menni a banánért |
|
| Utoljára még egy kép az ajtóról, mert nem tudok betelni vele:) |
Mára szép lassan kezdjük belakni a házat, de azért még mindig vannak hiányosságok. Ennek ellenére egyre közeledünk a célunkhoz és új otthont építünk magunknak Balin:)
