1.0Irány Balihttps://iranybali.cafeblog.huHemző Noémihttps://iranybali.cafeblog.hu/author/hemzo_noemi/<br /><div style="text-align: justify"><span>Ez a poszt azon családtagjaim és barátaim megnyugtatására készült, akik kicsit aggódtak Szofia hogyléte és fejlődése miatt. </span></div><div style="text-align: justify"><span></span> </div><div style="text-align: justify"><span>Szofi márciusban töltötte a hatodik hónapot és már kapaszkodva feláll, természetesen egyedül.  </span><span>Támaszkodva üldögél és kúszik-mászik...mikor mihez van kedve. </span></div><div style="text-align: justify"><span style="font-family: Georgia"></span> </div><div style="text-align: justify"><span>Sokat mosolyog, huncutkodik és óriási dumagép, már most be nem áll a szája...mi lesz még később???</span></div><div style="text-align: justify"><table cellpadding="0" cellspacing="0" style="float: right"><tbody><tr><td style="text-align: center"><a href="https://iranybali.cafeblog.hu/files/2014/03/20140323_102545.jpg" style="clear: right;margin-bottom: 1em;margin-left: auto;margin-right: auto"><img border="0" src="https://iranybali.cafeblog.hu/files/2014/03/20140323_102545.jpg" height="320" width="180" /></a></td></tr><tr><td style="text-align: center">Szofi elmélyülten rágcsál</td></tr></tbody></table><span>Egy balinéz anyuka kérdezte tőlem, hogy hogyan  hív engem Szofi. Közöltem vele, hogy mivel csak 6 hónapos, még nem beszél...minő meglepő.  Az anyuka, akinek két nagyobb gyereke is van, hatalmasat kacagott, mert szerinte már minimum mammamamamma-nak kellene hívnia, ahogy Apát papapapa-nak. Habár Szofia mondogatja ezeket, mégsem tartom valószínűnek, hogy bennünket becézgetne... A beszédtől amúgy sem várok egyelőre csodákat, hiszen a legtöbb többnyelvű gyerek később kezd el beszélni a hasonló korú, de egynyelvű társainál.</span></div><div style="text-align: justify"><span></span> </div><div style="text-align: justify"><span> Szofia az indonéz  családunk és persze a nagypapa nagy kedvence. Néhány napot Apa édesapjáéknál töltöttünk, Szofi kézről kézre járt.  Elég volt megnyikkania és máris felvette valaki...körbe hordozta a házban vagy az utcában...nem volt ám unalom egy pillanatra sem. Bezzeg otthon... mire hazaértünk, vége volt a jó világnak...a tengernyi rabszolga helyett csupán a szokásos kettő volt, akik nem mindig értek rá Őfelsége fenekét cipelni. Emiatt volt néhány nehéz napunk.</span></div><div style="text-align: justify"><span></span> </div><div style="text-align: justify"><span>Az indonézek egyszerűen imádják, bárhová megyünk mindenki meg akarja érinteni, simogatni a kezét, lábát, arcát...ez meglehetősen frusztrál, mert ezt rendszerint vadidegen emberek csinálják. </span></div><div style="text-align: justify"><span></span> </div><div style="text-align: justify"><table cellpadding="0" cellspacing="0" style="float: left"><tbody><tr><td style="text-align: center"><a href="https://iranybali.cafeblog.hu/files/2014/03/20140318_181840.jpg" style="clear: right;margin-bottom: 1em;margin-left: auto;margin-right: auto"><img border="0" src="https://iranybali.cafeblog.hu/files/2014/03/20140318_181840.jpg" height="320" width="180" /></a></td></tr><tr><td style="text-align: center">Mosunk</td></tr></tbody></table><span>A hozzátáplálás már otthon elkezdődött és itt is folytatódik. Most már nincs az a rettentő ellenállás, mint eleinte, de ha ráun az ételre, amit kap, szívesen kifújja azt, lehetőség szerint az arcunkba:D </span><span>A csirkehús és egyebek bevezetése óta minden képzeletet felülmúló, szagos dolgokat produkál a pelusba:) </span><br /><span style="font-family: Georgia"></span><br /><span style="font-family: Georgia">Sajnos a fogzást eléggé megszenvedjük, még mindig nem bújt ki az a fránya fogacska, de szerencsére az otthonról hozott, madárlátta Viburcol kúp némileg enyhít a helyzeten. </span></div><div style="text-align: justify"><span></span> </div><div style="text-align: justify"><span>Itt Indonéziában a legtöbb otthon ki van járólapozva a hőség miatt...habár ez még mindig </span><span>a megszokhatatlan kategória nekem. A balesetveszély miatt, a közösségi helyiségünk legnagyobb része puzzle játszószőnyeges...ezenkívül az ebédlőben is található egy, legalább így legalább nyugodtabban meg tudunk ebédelni, ha a gyermekünk a látótérben van:)</span></div><span style="font-family: Georgia"></span><br /><br /><table cellpadding="0" cellspacing="0" style="clear: right;float: right;margin-bottom: 1em;text-align: left"><tbody><tr><td style="text-align: center"><a href="https://iranybali.cafeblog.hu/files/2014/03/20140328_180715.jpg" style="clear: left;margin-bottom: 1em;margin-left: auto;margin-right: auto"><img border="0" src="https://iranybali.cafeblog.hu/files/2014/03/20140328_180715.jpg" height="320" width="180" /></a></td></tr><tr><td style="text-align: center">Szofi és áldozata, a laptop</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify"><span></span> </div><div style="text-align: justify"><span>Amióta először felállt, azonkívül, hogy a kiságyat is lejjebb kellett állítani, kettős őrjáratba járunk mindenhová, hiszen egy percre sem lehet egyedülhagyni...együtt mosunk, terigetjük a ruhákat, főzünk meg ilyenek. Nem egyszerű, de ügyesen megoldjuk. </span><br /><span>A kanapén semmi sincs biztonságban többé...mint egy kiscica, kifigyeli mi érdekes van az ágyon és már ezerrel folyik is matatás... </span></div><div style="text-align: justify"><span>Mint a legtöbb kisbaba, ő is élénk érdeklődést mutat a távirányító, okostelefon és egyéb műszaki dolgok iránt...természetesen csak és kizárólag a kóstolás miatt próbálja elszánt módon megszerezni az áhított kütyüket. </span><br /><span>Rendszeresen lebukik, ahogy őrült módon csapkodja a laptomat...ő is gépelni szeretne.</span></div><div style="text-align: justify"><span></span> </div><div style="text-align: justify"><span>Bizony attól még, hogy jó messzire elköltöztünk szeretett kis hazánktól, az élet nem áll meg:) </span><br /><span style="font-family: Georgia"></span><br /><span style="font-family: Georgia"></span><br /><span style="font-family: Georgia"></span><br /> </div><div style="text-align: justify"><span>Szóval kedves aggódó családtagjaim és barátaim, Anyukám szavaival élve NYUGI, Szofival minden a legnagyobb rendben:)</span></div><div style="clear: both;text-align: center"><br /></div>richhttps://iranybali.cafeblog.hu/files/2014/03/20140323_102545-150x150.jpg150150