Mi a helyzet Balin, milyen a vírushelyzet Indonéziában és hogy vagyunk…ezekkel a kérdésekkel kerestetek meg engem az elmúlt hetekben-hónapokban és ebben a posztban most mindenre válaszolok.
Márciusban, amikor kirobbant világszerte a korona vírus járvány okozta kavarodás, mi pont Szumátrán voltunk. Mire visszamentünk Balira nagyot fordult a világ…a reptéren sokan maszkot viseltek, mindenhol kézfertőtlenítő kihelyezve, virágfüzér helyett hőmérőzéssel fogadtak Balin, a maszkok és kézfertőtlenítők fogyóban, áruk az egekben.
A világ más tájairól jöttek a hírek, hogy az emberek kijárási tilalomra készülve mindent felvásároltak a boltokban, videókon ment a harc az utolsó csomag klotyópapírért. Sebaj, nálunk a hűtő tele, meg van mindenünk, ugyan mi baj lehet…Míg oda voltunk a mélyhűtő leengedett, minden, amit addig összegyűjtögettem benne mehetett a kukába. Másnap irány vásárolni, mert persze semmi sem volt itthon, a piacon az árusok arra panaszkodtak, hogy nagyon kevés a vásárló. Itt csak a kézfertőtlenítőből, digitális lázmérőből, gumikesztyűből és maszkokból volt hiány, minden más teljes készleten.
A járvány miatt persze itt is volt kavarodás, de végül a turisták zöme a konzulátusoktól kapott infó alapján hazament és csak kevesen maradtak itt…van aki, azért mert nem tudott hazautazni és volt aki azért, mert úgy gondolta, majd itt valahogy kihúzza ezt az időszakot az Istenek szigetén. Talán nem volt a legszupibb ötlet, ugyanis a turista látványosságok és strandok lassan bezártak, ahogy a szórakozóhelyek és éttermek is. Este kilencre minden bolt és étterem zárva van…a szörfösök és strandolók eleinte bepróbálkoztak a beach látogatással, de a helyi polgárőrök, a pecalangok szépen elhajtották őket, csupán néhány helyit engedtek be, akik például pecázni mentek.
Eközben Magyarországon kijárási korlátozást vezettek be, az ovik és iskolák bezártak…én meg itt Balin alig vártam, hogy az én gyerekeim mehessenek oviba, akkor már ilyen-olyan okokból közel egy hónapja 0-24-ben velük voltunk és mivel se közel se távol nincs senki, akire rábízhatnám őket, ez maradt az utolsó mentsváram. Emlékszem még mondtam is a férjemnek, hogy még 2 hét itthon velük összezárva és biztos begolyózok. Fél óra múlva kaptam az értesítést az oviból, hogy 2 hétre bezárnak, ettől kezdve a magyarországival egyidőben mi is önkéntes karanténba vonultunk. Akkor még szó sem volt itt semmilyen #maradjotthon dologról, ezt mi önszántunkból vállaltuk.
Ha azt hiszitek szupi dolog Balin otthon maradni, akkor sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak Benneteket, mert pont ugyanolyan, mintha mindezt Piripócson tenném. A trópusi időjáráson kívül nincs semmi különbség. Nincs strandon fürcsizés meg sétafika, csak a dögunalom otthon. Én is fél napot a konyhában töltök főzéssel és rom eltakarítással, a gyerekek unatkoznak, veszekednek egymással.
Folyamatosan pakolok utánuk, de semmi látszata nincs. Ahogy összepakoltam az egyik helyiségben, vidáman szétkupiznak a másikban. Közben milliószor összevesznek, kiabálnak, szerepjátékosat játszanak, előfordul, hogy nem csak a falat firkálják össze, hanem magukat is, pedig becsszó van papír itthon, arra is rajzolhatnának, de az ugye nem kihívás.
Az első időkben hozzá kellett szokni ehhez az online oktatás dologhoz. Nem tudom miért, de egy olyan álomvilágban éltem, ahol hétköznaponként a tanárok napi fél órában online órákat adnak a diákoknak. Magyaráznak meg minden, én pedig a teámmal a kezemben elégedetten szemlélem a csemetéimet, hogy milyen ügyesek. Ehelyett az első időkben feladatlapokat kaptunk, meg valami kis kézműveskedős vackot, amit persze a gyerek szülői felügyelettel készített el. Okés, gondoltam ez valahogy még menni fog, majd elkezdődtek az online órák. Az első három hétben elég döcögősen ment a dolog, de mostanra nagyon jól belejöttek a tanárok. Megismerkedtünk a zoom applikációval, aztán egy csomó másikkal, de gyakorlatilag egyik se tökéletes…meg az internet se mindig, na de ez van. A nehézségektől eltekintve a Kicsinek heti egy, a Nagynak heti háromszor van online órája, ami nem fél, hanem egy órás…
Heti egyszer valami táncikálós videót kapok a tanárnéniktől, hogy kicsit átmozgassák a gyerekeket.
Szintén heti szinten kapunk otthoni kísérleti videót, illetve alkalmanként a vallás tanár is bejelentkezik online órán keresztül. Ez ugye még ovi felvételkor szabadon választható (4 vallásból), ez alapján van iszlám, keresztény, buddhista és hindu vallás tanár is.
Időközben megérkezett a magyar segítség is a káposztásmegyeri Helen Doron Angol Nyelviskola jóvoltából, akik online órákat tartottak az unatkozó csimotáimnak. Úgy éreztem magam, abban az egy órában, mint Isaura, amikor végre felszabadult a rabságból…
Nem kellett hozzá sok idő meg ész se és rájöttünk, hogy ezt az oktatás dolgot az oviból, online oktatás ide vagy oda, nekünk kell megoldani otthon. Szofi nagycsoportos ovis, már kivonnak meg összeadnak számokat, írnak és olvasnak. Volt is egy kis hiszti itthon abból, hogy fizetünk az ovinak (alapítványi oviba járnak) és még mi tanítsunk is, hát milyen dolog már ez…aztán ezen is változtattak, a havi díj is olcsóbb lett, mi meg lassan belejöttünk a dologba. Bizony az sem véletlen, hogy tanárnak születni kell, meg türelmesnek is, na ezek közül nekem egyik sem az erősségem, de azért próbálkozok.
Közben bizonyos TV adók délelőttönként okatató videókat közvetítenek a gyereknek. Van matek órától kezdve mindenféle kicsiktől a nagyokig.
Őszintén szólva az először le voltam törve, mint a bili füle. Ingerült voltam, meg minden. Az sem tett jót az idegeimnek, hogy minden egyes nap olyan volt, mintha egy adott nap ismétlődne hétről hétre…csak más kaját főztem, de gyakorlatilag minden ugyanolyan volt. Az első néhány hét után a gyerekek is beletörődtek a helyzetbe. Nem megyünk sehová, ha mégis maszkot kell viselni, nem megyünk más emberekhez közel, folyton kézmosás és fertőtlenítés…nem panaszkodnak, nem sírnak, nincs hiszti: “Tudom, tudom a vírus miatt most nem szabad…” Az óvoda, iskola bezárást a mai napig nem oldották fel, jelenleg nincs konkrét dátum arról, hogy mikor mehetnek újra. Annyi biztos, hogy új szabályok lesznek a higiéniára és a social distancing-re vonatkozóan.
Soha nem gondoltam volna, hogy már az kirándulásnak számít, ha elmegyek a gyerekek feladatlapjaiért, vagy ritkán bevásárolok…
Mi van most Balin?
Jelenleg egész Indonéziában 33 ezer covid19 regisztrált fertőzött van, ezeknek közel fele szorul orvosi ellátásra, több, mint 11 ezren meggyógyultak, elhunytak száma: 1923. Az ellátó rendszert még extrán megterheli a sok szezonális dengue lázas beteg is.
Balin 608 korona fertőzöttet tartanak nyilván, ebből 409 ember meggyógyult , elhunytak száma: 5.
Ha bármi gyanús eset van, a jelenlegi protokoll szerint úgy kezelik, mintha covid lenne (mindegy, hogy dengue láz, szívroham vagy korona vírus). Így történt, hogy a szomszédunk nehézlégzésre panaszkodott, mi mentőt hívtunk neki. A védőruhások 20 percen belül itt voltak és kórházba szállították.
Még valamikor áprilisban találtak egy fiút, aki a motorja mellett feküdt. A gyanús eset miatt nyomban megérkezett a védőruhás covid team, mire kiderült, hogy az ifjú szerelmi bánatában búsult a földön fekve, mert a barátnője szakított vele…
Nincs hivatalos kijárási tilalom, azt próbálják sulykolni az emberekbe, hogy maradjanak otthon, ne járkáljanak társaságba, mossanak kezet, fertőtlenítsenek és viseljenek maszkot. A maszkviselés a helyieknek eleinte nehezen ment, de most már (legalábbis is itt, ahol mi lakunk) a legtöbben próbálják betartani. A plázák nyitva vannak, de sok üzlet bezárt, mert nincs látogató. A mozik továbbra is zárva vannak. Az éttermek közül van, ami nyitva van, de néhányan határozatlan időre bezártak. Sokan áttértek az elvitelre, házhoz szállításra.
Rendőri intézkedés a “rendbontó” ellen, aki nem viselt maszkot a kijárás során. Büntetése: 10 fekvőtámasz
Este 9 óra után a pecalangok felügyelik, hogy a boltok, kifőzdék és éttermek bezárjanak. Hivatalosan még kiszállítani sem lehet, ha mégis találkoznak egy gojekkal (motoros futár) rendszerint üldözőbe veszik. A maradj otthon dolog elég nagy kihívás az ittenieknek. Amíg egy irodista tud online dolgozni, ezt egy taxisofőr vagy sült banán árus nem tudja kivitelezni.
A környező szigetekről jött munkavállalók, a válság végéig hazautaztak a családjukhoz, egyrészt itt most nincs munka, mégiscsak a családjuk körében vannak és az élet is jóval olcsóbb pl. egy jávai kis faluban, mint Balin. A balinézek ragaszkodnak a hagyományaikhoz és bőven vannak, akik összejàrnak a szertartásokra, bár ezt egy időben próbálták hatóságilag megakadályozni. Bali szigete nem önellátó, a legtöbb élelmiszer Jáváról érkezik, egy ideig az alapanyagok ára is jelentősen megugrott…
Amíg a turizmus leállt, az építkezések és földművelés tovább folytatódik.
Az autós forgalom jelentősen lecsökkent, itt Dél-Balin érezhetően kevesebb ember van az utcán, de azért kihaltnak nem nevezném, csak este 9-10 körül ürülnek ki az utcák teljesen. Azért még mindig látok bulé turistákat motorozgatni a környéken gps-szel tájékozódva…
Idén a helyzetre való tekintettel az Ogoh-Ogoh fesztivált sem tartották meg, sőt a muszlimok új évének hagyományát, a rokonlátogatást (mudik) is betiltották. Egy időben szó volt arról, hogy a balinézek csend napját, a Nyepit megismétlik, spirituális okokból, de aztán ezt az ötletet végül elvetették.
Balin az utakat, utcákat, piacokat, közösségi helyeket folyamatosan fertőtlenítik. Még a mi lakóparkunkba is jártak…
Mivel itt a legtöbb ember turizmusból él, ezért sokan kerültek nehéz helyzetbe. Akinek vannak tartalékai azt éli fel most, de sokan napról napra, hónapról hónapra élnek és nincsenek tartalékaik. A nehéz helyzetben az emberek összefogtak és sok helyen ételosztást rendeznek, a kormány is alap élelmiszercsomaggal igyekszik segíteni a rászorulókat. Sőt néhányuknál előkerültek a régi, külföldi barátok, akik egy gazdagabb országból westend union-on és más utakon némi pénzt küldenek indonéz ismerőseiknek.
Nincs pánik, mindenki próbálja kihozni a legtöbbet a dologból, túlélni valahogy ezt a szituációt. Akik tudtak munkahelyet váltottak, akik nem, azok más utakon próbálnak pénzt keresni pl. vannak akik otthonról árulnak sütiket, vagy egyéb házi finomságokat, ezzel próbálva fedezni a kiesett jövedelmet. A hotelek és villák nagy akciókkal próbálnak vendégeket szerezni…
A kismamák száma megnőtt szerte Indonéziában, nekem is van több ismerősöm, aki épp most várja a “karanténbabáját”:)
Megszülettek a covid időszak babái nemcsak Indonéziában, de a szomszédos Malajziában is persze, akik a vírus után kaptak nevet:D
Rengetegen főznek otthon, ezért a kifőzdék forgalma is jelentősen lecsökkent.
Főzni nagyon szeretek, itt éppen az indonéz csirkés-gombás tésztalevest, mie ayam jamurt készítettem
Majd beköszöntött a száraz évszak és a papírsárkányok is este 7 óráig repkednek a levegőben, a papírsárkány reptetés sokak hobbija kicsiktől a nagyokig.
A szörfösök is kicsit fellélegezhetnek, mivel a strandok egy része már nyitva van (Kuta, Berawa beach…), de a turistalátványosságok addig zárva lesznek, míg az indonéz kormány másként nem dönt.
A jelenlegi állás szerint a külföldről érkező turistákat októbertől várják, most az országba csak indonéz állampolgárokat és olyan külföldieket engednek be, akiknek van hivatalos tartózkodási engedélyük ( kitas, kitap). Ha valaki másik szigetre akar utazni, akkor hivatalos covid19 tesztet kell csináltatnia. Ezt most már rengeteg helyen a Puskesmas-tól kezdve a kórházakig sok helyen megcsinálják, természetesen fizetős, melynek ára 8-40 ezer forint között mozog..
Vajon mit gondolnak az indonézek a kialakult helyzetről? Az átlag indonéz nem panaszkodik, nem nyűg, azt gondolják, hogy bár nehéz most az élet, de jelenleg a világon mindenhol ez van, remélhetőleg minél hamarabb lecseng a járvány és akkor majd könnyebb lesz…
Mi is így gondoljuk, de azért már nagyon várunk vissza Benneteket:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: