Ebben a bejegyzésben nem Gárdonyi Géza regényéről lesz szó. A mostani főszereplőnk nem kitalált személy, hanem egy nagyon is létező…Van egy szakma itt Indonéziában, amely legtöbbször csak különleges képességű emberek kiváltsága. Ez pedig a juru parkir, a tukang parkir, vagyis magyarul a parkolóőr.
Már régóta megszokott szerte Indonéziában, hogy parkolási díjat kell fizetni. Nincs is ezzel semmi baj. A reptereken, plázákban, mélygarázsokban, bevásárlóközpontokban és néhány más helyen természetesen a modern sorompós rendszer van, annyit fizetsz amennyi ideig parkolsz…
De az átlagos helyeken pl. a gyógyszertárnál, a legtöbb turista attrakciónál és a forgalmasabb placcokon parkolási díjat kell fizetni és mivel nincs parkolóóra, itt még minden manuális. Itt jönnek elő mai bejegyzésünk hősei a parkolóőrök, akiknek feladatkörébe tartozik, hogy segítsenek parkolni, vigyázzanak az autódra. Amikor végeztél és kifele igyekszel, irányítanak a tolatásnál és ha kell, akkor a forgalmat megállítva segítsenek épségben kijutnod a parkolóból. Eszközeik a parkolóőr póló, láthatósági mellény, sapka, síp, amivel lehet indokolatlanul füttyögni és persze a parkolójegy. A parkolási díj motorral 1-2000, kocsival 2-5000 indonéz rúpia, melynek díja helyenként változik. A jegy ára nem függ attól, hogy mennyi ideig parkolsz, ugyanannyit fizetsz, ha csak 2 percet parkoltál, vagy ha másfél órát.
De vajon, hogy jön ide a láthatatlan ember? Nos akkor itt van egy hétköznapi szituáció, amely oly sokszor megtörtént már velem:)
Szóval elmegyek bevásárolni, nem hipermarketbe megyek, hanem egy kisbolthoz vagy a piachoz. Autóval járok. Leparkolok, úgy ahogy akarok, hiszen a parkolóban az autókon és motorokon kívül nincs egy teremtett lélek sem. Beslattyogok, bevásárolok. Persze a nyűves szatyrot a kocsiban hagyom, nem veszek újat, mert már a 300. táska igazán nem hiányzik otthonról, úgyhogy kézben kiegyensúlyozom a cuccokat, valahogy így:
Aztán a kocsihoz érek, a fülemmel kinyitom az ajtót, mert minden kezem tele van. Majd behajingálom a cuccokat, előkeresem a szatyrot, belepakolok és végül elkezdek kiállni. Még mindig tök üres a parkoló. Amikor már majdnem sikerült, hirtelen a nagy semmiből odateleportál a parkolóőr és a sípjával hangosan füttyentgetve fontoskodik, kalimpálva segít kitolatni az utolsó másfél centin. Ekkor már érzem, hogy végem van, majd odaáll az ablak mellé, bekopogtat és széles mosollyal az arcán tartja a markát…2000 rúpia lesz. Nincs mit tenni, fizetni kell…
Természetesen nem minden parkolóőr ilyen bokorból előugrós, de azért nagyon sok van belőlük. Olyanannyira, hogy jelenlétük megihlette az indonéz poén- és mémgyárakat. Összegyűjtöttem a kedvenceimet, fogadjátok sok szeretettel:)
Az első motoros megáll, hogy kidobja a vizes üvegét. A parkolóőr már lesben áll és mivel leszáll a motorról, ez automatikusan parkolásnak számít, szóval fizetnie kell…a második motoros ezt a hibát már nem akarja elkövetni…nézzétek meg mi történik:D
És akkor most jöjjenek a mémek:)
Megérkezel, én meg sem rezzenek, bemész a boltba, meg sem rezzenek, te bevásárolsz, meg sem rezzenek, kitolatsz a motorral, már ott is vagyok
Parkolóőr: tulajdonképpen egy bűvész, amikor megérkezel sehol sincs, de ahogy távozni készülsz a semmiből előbukkanva tartja a markát…
A dzsinn a csodalámpából, avagy a teleportáló parkolóőr
Amit az átlagember lát és amit a parkolóőr
Kommentek