Amikor először találkoztam velük, bennem is felmerült kérdésként vajon mi lehet ez az ügyetlen, undi rovar…Se nem szúnyog, se nem molylepke, de még csak nem is hangya, akkor mi lehet ez?
Esős évszakban (bővebben itt olvashatsz róla), sötétedés után először a lámpafénynél jelenik meg 1-2 példány, majd nagyon gyorsan ezt követi egy csomó másik. Rövid “ámokfutásuk” mindössze 2 órán keresztül tart, ezután a földön vergődnek vagy a teádban. Ugyan nem csípnek, de ügyetlenül repkedve, gyakran ütköznek emberbe, falba, meg úgy mindenbe. A házakba is bejutnak, hiába a csukott ajtó és ablak, résekbe beférkőzve azt veszed észre, hogy már a konyhában repkednek. Félni nem kell tőle, de azért olyan emberrel még nem találkoztam, aki szerette volna őket.
Ez az állat, pedig nem más, mint a termesz. A párkereső, rajzó, szárnyas termeszek…
Akárcsak a hangyák, ők is föld alatt laknak, nagy kolóniákban, ez azonban ne tévesszen meg senkit, ők a csótányok rokonai és nem sok közük van a szorgos hangyákhoz. Az esős évszakban az átázott föld kihajtja a már kifejlett, repülő rovarokat, akik este a lámpa fényénél melegednek. Alig látnak valamit, ráadásul süketek is, viszont feromonokkal nagyszerűen kommunikálnak, így találják meg egymást a zord külvilágban.
Amikor a lámpafénynél tömegesen megjelennek, valójában melegedni jönnek és párt keresnek. Ha nem sikerül megtalálniuk, akkor egy éjszaka után elpusztulnak. Amikor a termesz királylány és királyfi mégis egymásra talál, akkor elhagyja szárnyait és lyukat keresnek a földben, ahol már leendő király és királynőként élik tovább életüket, új kolóniát alapítva. Királyi pár először a dolgozóknak ad életet (ők felelnek az élelem biztosításáért), majd később létrehozza a katonákat is, akik a védelmi funkciót látnak el a termeszvárban.
A trópusi éghajlat különösen kedvez a termeszeknek, melyeknek rengeteg képviselője van szerte a világon (több, mint 3000 féle). Bizonyos fajok a föld alatt, mások fákban laknak. A fákban lakókhoz sajnos nekem is volt már “szerencsém”, nagyon nehéz őket kiírtani, amibe befészkelik magukat (bútor), gyakorlatilag ki is dobhatjátok.
A repülő termeszeket (indonéz nyelven laron) nagyon kedvelik az apró ragadozók,kedvenc eledele a mindenféle gekkóknak, mint például a tokay gekkónak, békáknak és gyíkoknak, sőt bizonyos énekes madarak is szívesen falatoznak belőlük (pl. kanári). Az esti lámpafénynél tömegesen jelennek meg a kis gekkók is, a svédasztalos laron vacsira.
Protein tartalmának köszönhetően, emberek is fogyasztják, snack-et is csinálnak belőle, bár itt Balin szinte biztos, hogy nem fogtok találni ilyen “finomságot”.
A helyiek sem szeretik őket, bár tudják, hogy most van “laron szezon”, azért igyekeznek tőlük megszabadulni.
Szúnyogírtó spray helyett kevésbé ártalmas a régi módszer, mely szerint egy nagy vödör vizet raknak a lámpa alá, ha lekapcsolják a villanyt, a repülő termeszek belehullanak.
Másik módszer szerint a lámpára kettévágott csilipaprikát akasztanak, melynek erős illata elüldözi a melegedni vágyó termeszhordát.
Egy szó, mint száz, ha legközelebb Balin vagytok esős évszakban és meglátjátok ezeket a szárnyas bigyókat, most már tudni fogjátok, hogy ez a laron (helyi nyelven), vagyis a termesz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: