Ez a sztori természetesen még a gyerekek érkezése előtt történt, de most is aktuális. Sokan érdeklődtök a delfin túra iránt, hát íme a mi történetünk:)
Bali északi része, Lovina beach. Denpasarból az út jó négy órás volt, egy részét kanyargós szerpentinen tettük meg, a hányinger garantált volt. Alig vártuk, hogy végre megérkezzünk.
Néhány ismerős javaslatára utaztunk ide és egy tengerparti hotelban szálltunk meg. Kis romantika, hangoskodó gekkók az édeni kertben, frangipáni az ágyon, félig nyitott trópusi fürdőszoba várt bennünket, a megfáradt utazókat. Mivel nem akartunk a szálloda méregdrága éttermében egy kisebbfajta vagyont elkölteni vacsira, ezért felkerekedtünk és körülnéztünk kint is.
A fekete homokos Lovina beach-en
Lovina teljesen más, mint mondjuk Kuta beach. Csendes, senki nem akart ránk sózni semmit és az utcai árusok ételárai sem ugrottak meg, miután megláttak engem. Végülis a “save money” spórolós verziót, az út menti gorengan árusokat és warungokat választottuk. Az ételkínálat persze nem volt ötcsillagos, de olcsó volt és még finom is. Néhány száz forintból meg is volt a vacsi, ezután uccu neki, pucolás vissza a hotelba. Holnap bizony korán kelés, indulás a delfin túrára:D
Természetesen nem aludtuk ki magunkat. Kócosan, álmosan, hisztisen álltam neki készülődni és mindezt persze hajnalok hajnalán, mert még napfelkelte előtt el kellett indulnunk. A szálloda saját strandján már ott sorakoztak a hajóknak mondott kis lélekvesztő ladikok.
A warungokban dolgozókkal ellentétben a hajós már sokkal rafkósabb volt…amikor a delfin “túr” vezető (egyébként halász) meglátta, hogy nem vagyok helyi, a túra ára is gyorsan felugrott úgy a háromszorosára, amit Apa gyorsan visszaalkudott az eredetire…Miután megkaptuk a mentőmellényünket, már pöfögött is a nyílt vízre a kishajónk. Egy csomó ideig csak mentünk, mentünk, mendegéltünk a sötétben, de delfineknek még csak nyomát sem láttuk. Aztán a parttól távolabb megálltunk. Ekkor esett le, hogy ez egy nem egy privát delfin kukkolás lesz.. a környék összes szállodájából hotelenként minimum 6-7 hajócska jött delfinlesre. Szóval egy egész hajóhad várt a csodára, miközben elérkezett a napfelkelte pillanata. Hát az valami mesés volt. A sziget mögül előbukkanó nap látványa több volt, mint különleges<3
A napfelkelte
Annyira szép, hogy már giccses
Aztán valahol a távolban felbukkant egy delfincsapat és megindult az üldözés. Az összes kishajó motorja felbőgött és már suhantunk is.
Végre megérkeztek a delfinek
Majd a delfinek eltűntek és hosszú percekig csak várakoztunk, aztán a másik irányban megindult néhány kishajó és ekkor mindenki utána…és ez így ment. Nekünk nagy szerencsénk volt, mert sokszor szinte karnyújtásnyira, mellettünk úsztak el a delfinek. Nagyon aranyosak voltak, ahogy ugrabugráltak a vízben:)
A delfinek hajkurászása közel kicsit több, mint egy órán át tartott, aztán a tengeri emlősök megunták az egészet és elhúzták a csíkot.
Sehol semmi:D
A turisták még egy ideig reménykedve pislogtak jobbra-balra, aztán mindenki visszaindult a partra, ahol már várta a reggeli:)
A “delfin túr” sikere nagyban függ attól, hogy mennyire tapasztalt a hajós illetve Fortuna nagyasszony kegyeitől is…nekünk mázlink volt, ha nagyobbak lesznek a gyerekek tuti elmegyünk megint:D
Kommentek