Strandolj Balin 1. rész A Green Bowll beach

   Új sorozatunkban elviszlek Titeket (még ha csak virtuálisan is) strandolni. Valahol egyszer olvastam, hogy Balin nem olyan jók a strandok…szerintem ez nem igaz, de inkább kukkantsátok meg Ti a saját szemetekkel.  

 Egy szép napon, amikor strandra készülődtünk, Apának becsípődött, hogy nagyon unja már az eddigi strandokat, próbáljunk ki valami újat és menjünk el Green Bowll beachre. Szóval így történt, hogy elmentünk és meglestük.

Felpakoltunk rendesen… hűtőtáska (az innivalónak), egy nagy hátizsák megtömve mindennel (váltóruha, fürdőköpeny Szofinak, törölközők, pelenka hegyek…), az új barátunk a homokozóvödör játékokkal. Na és persze a gyerekek.

Green bowll beach Pandawa mellett, Bali Ungasan részén van. Még nem annyira felkapott hely, ettől függetlenül már sok turista ismeri.

Green bowll beachet sok szörfös látogatja, de lehet itt úszkálni, snorkelingezni és persze napozni is.

A lépcsősorról előbukkanó táj

Amikor megérkeztünk, kipakoltunk, felmálháztuk magunkat…mindenkinek jutott egy gyerek, a cuccok nagy részét Apa cipelte. A parkoló egy magas sziklán van, a strand felett jóval. És ekkor jött az első sokk, mert megláttam a lépcsősort, ami a partra vezet le… A lépcsőzés  igényel némi sportolói múltat, vagy legalábbis állóképességet, ami nekem most szülés után kb. a béka feneke alatt van. A strand megközelítésére kiépített lépcsősor (állítólag kb 300 lépcsőfok, szerintem nincs annyi) meglehetősen meredek, korlát hol van, de leginkább nincs is…

A lépcsősor egy része fotó: google

Lefelé még nem is annyira gáz…nem úgy felfelé, de arról majd később.

A homokozóvödörrel és Gareth-tel egyensúlyozva, de egész könnyen leértünk.

A strand gyönyörű, fent élénkzöld erdővel, lent barlangokkal szegélyezett. Fehér, tiszta, homokos part, de napernyők, nyugágyak nincsenek…még nem született meg az az ember aki le- és felcipelné oda őket. Amikor mi voltunk éppen apály volt. Pancsolni Szofival és vízben áztatni magunkat nagyon szuper volt.  A víz tele van mindenféle tengeri élőlénnyel, tengeri csillagok minden színben és méretben. Még tengerisün(ez a fajta) is van, azért arra jobb nem rálépni:S

Ez egy mini tengericsillag, de láttunk nagy kéket is…meseszépek

Tényleg gyönyörű

Az árnyékban, az egyik barlang mellett húztuk meg magunkat. Itt volt egy ma is használatos hindu szentély is, virágáldozatokkal meg minden. A barlangok teteje pedig telis-tele szunyókáló denevérekkel. Na nem ezekkel kis pindurikkal, amik otthon is vannak…nem ám, hanem azokkal a jó nagyokkal, amiket itt Indonéziában sokat láthat az utazó.

fotó: google

Egy idős nő jött oda hozzám, hogy másszász, másszász, de mondtam neki, hogy kösz nem…ennek ellenére rettentően unatkozhatott, mert utána odatelepedett mellém és beszélgettünk. Valahogy csak megértettük egymást, annak ellenére, hogy az indonéz nyelvtudásom meglehetősen szegényes és ő sem büszkélkedhetett nagy angoltudással. Kiderült, hogy a “másszász biznisz” elég gyatra arrafelé, senki se akarja, mindenesetre ő minden nap bepróbálkozik. Mondtam neki, hogy váltson strandot, de azt mondta azt nem lehet. Ezután elment és én úgy döntöttem, hogy itt az idő meginni a kizárólag tejszaporítás miatt vásárolt zéró alkohol Bintang sörömet és akkor a távolban megláttam néhány majmot a parton (itt most tényleg az állatra gondolok). Éhesek voltak és portyázni jöttek. A néhány indonéz jó messzire elhúzott, míg a bulék vidáman fotózták a kis kópékat. Kaját nem találtak, de az egyik kiszúrt egy szatyrot, ami gyanúsan arra hasonlított…odaszaladt, megkaparintotta és már árkon-bokron túl volt vele, mire a turista rájött, hogy a vizes fürdőgatyájának a szatyorban lábakélt.  Ekkor visszatért a semmiből a “másszász néni”, aki homokkal jól megdobálta a kleptomán majmokat.

Persze Apa meg Szofi jól lemaradtak a nap legnagyobb történéseiről, mégis sokkal jobban jártak. Amíg én hátul “moziztam”, addig ők kellemeset pancsiztak a vízben, ami az apály miatt olyan volt, mintha csak egy óriási kádban lettek volna.

Nagyon jól éreztük magunkat, Apa felügyeletével Szofi hol a vízben bogarászott, hol homokozott, hol pedig kavicsot és kagylót gyűjtött a parton. De aki egyszer lejött, annak valahogy vissza is kell menni. Sajnos nincs lift, úgyhogy igazi erőnléti edzés volt mire fölértünk a cuccokkal és a két gyerekkel. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy a gyerek után rohangálás egyáltalán nem számít sportnak…pfff…A nap legkínosabb pillanata volt, amikor a másszász néni (kb. kétszer annyi idős, mint én) úgy szaladt föl, mint a nyúl, míg én csak úgy vonszoltam magam. Hát igen van ilyen…

Sorozatunk következő részében Pandawa beachre látogatunk el, de addig is itt van még egy kép Green Bowll beachről, mert olyan szép:)