Egy nap a Batur tó környékén cirkáltunk és Apa barátjának, Balinak a javaslatára egy éttermet kerestünk. Persze nem találtuk, ezért megkérdeztünk egy helyi lakost, hogy mégis jó helyen járunk-e. Miután ott világítottam a kocsiban (igen hókadt a színem…messziről látszik, hogy turista vagyok), az idegennek felcsillantak a szemei és rögtön egy kihagyhatatlan túrát ajánlott nekünk. Azt mondta, hogy elvisz bennünket egy olyan temetőbe, ahol a holtestek szabadon hevernek, ennek ellenére egy kicsit sem bűzlenek… A hideg veríték vert ki bennünket, mert ez nem hangzik egy könnyed, családi programnak az egy éves kislányunkkal, azért lássuk be.
Miközben mi tágranyílt szemekkel hallgattuk (és magunkra zártuk a kocsiajtót), ő még jobban belejött a mesélésbe, olyan beleéléssel, mintha egy délutáni bábelőadásra invitált volna bennünket. Apa udvariasan visszautasította és az egésszel nem is foglalkoztunk többet, de aztán rábukkantam néhány fényképre a neten…nos amiről ez a fura pasas magyarázott az bizony igaz. Szóval mi ugyan nem mentünk még el, két kisdeddel nem egy mesedélután ez, de annyira érdekesnek találtam a történetet, hogy mindenképpen meg akartam veletek osztani.
A Batúr tó környékén található egy kis falu, amit kocsival lehetetlenség megközelíteni, ezért a turisták kis facsónakokkal (útibeszámolók szerint rettenetes lélekvesztő ladikokkal) közelíthetik meg. Itt jöhet a lehúzásos rész, a neten a turisták arról írnak, hogy 500-600 ezer indonéz rúpiát (ez sok) kóstál ez csónakázás a tavon, szóval az idegenvezetőtök, vagy ha ügyesek vagytok akár Ti magatok, próbáljatok kialkudni egy ennél jobb árat.
De miért is érdemes eljönni ide? Trunyan, egy igazi, tradícionális balinéz falucska, akinek lakói nem a hagyományos temetkezés hívei. Az itt lakók nem hamvasztanak és nem hantolják el halottaikat…de akkor mégis mit csinálnak velük?
A temetőben van egy óriási fa, a Taru menyan (amiről a falu is a nevét kapta)…ennek a fának a gyökerére fektetik a holtakat bambuszból épített kis kulipintyókba. A fa gyökerei kiszívják a nedvet és a kellemetlen szagokat a testekből, tehát természetes módon mumifikálja a holttesteket.
Az elhunytak körül szemétnek tűnő dolgok egyáltalán nem azok… melléjük helyezik ugyanis a kedvenc személyes tárgyaikat is, melyek majd elkísérik őket hosszú útjukon a holtak birodalmába. A temetőbe csak olyan személyek kerülhetnek, akik házasok és természetes halált haltak.
Amikor új test érkezik a holtak birodalmába, akkor bizony helyet kell neki csinálni…a csontok pedig egymásra rakva kerülnek a végső nyughelyükre…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: