Kéregetők Balin

fotó: google

Mindenhol vannak az egész világon, így természetesen Balin is, ők a koldulók, vagy kéregetők. Indonéziában többféle típus létezik.  Persze az ember szíve elszorul és adakozik, de tényleg szükséges ez? Vigyázat, mert legtöbbször az egész egy jól megrendezett szemfényvesztés…Összeszedtem Nektek, milyen típusokkal találkozhat az ember Balin és Indonézia szerte, íme:

Az X-faktor selejtezős típus: hirtelen előugrik valahonnan egy hangszerrel a kezében, esetleg acapella előad egy nótát. Minél hangosabb annál hatásosabb. Általában a torkában nem egy Pavarotti bujkál, szóval meglehetősen hamis, de azért jó szívvel ad neki az ember, mert egyrészt próbálkozik, másrészt meg hagyja már abba a nyekergést. Néha kifejezetten szórakoztató esetleg annyira rossz, hogy már jó:) Sajnos ebből a típusból van kevesebb Balin…

Állattal szórakoztatós típus: ez a fajta típus szerencsére egyre kevésbé fellelhető, hiszen ha rajtakapják őket, akkor a rendőrség jól megbünteti és dutyiba zárja a tulajdonost. Régebben sokat lehetett látni, amikor egy szerencsétlen kismajom, nyakában egy vaskos lánccal, kisruhában motorozik, vagy beöltözve szórakoztatja az arra járókat. Először ilyet Jakartában láttam és legkevésbé a vicces szó jutott róla eszembe…visszataszító volt. Ez állatkínzás, melyet manapság törvényileg büntetnek…

ljesztő maszkban szórakoztatja a népeket ez a szerencsétlen kismajom valahol Indonéziában…hála a törvényi szabályozásnak egyre kevesebb ilyet lehet látni…

Az árus: nem kifejezetten koldus, de nagyon hasonló típus.  Valamit árul, sok esetben gyerekek, akik iskolaidőben vagy azután sajátkészítésű karkötőt, legyezőt, vagy csak valami tucatárut árulnak. Gyenge angoltudással, de annál erőszakosabban követik a bulékat és tukmálják az áruikat, mert tudják a bulénak vajból van a szíve (így könnyebb lehúzni őket) és dollár meg euró van a pénztárcájában…az ember persze az ártatlan gyereket látja és általában vesz tőle vagy ad neki. De vigyázat…előfordulhat, hogy zsebtolvajjal van dolgunk és a pénztárcánk, mobilunk bánhatja a jószívű adakozást.

Cuki kislány árulja a portékáját…fotó: google

Anya gyermekével: Bármilyen napszakban és szinte bárhol lehet velük találkozni, legtöbbször mégis este, például a Sunset Roadon…A közlekedési lámpa pirosra vált és hirtelen a buxusból előugrik egy nő, hordozókendőben a babájával. A gyerek nyitott szájjal szunyókál a szmogban, míg anyu körbesétál és alamizsnát vár a motorosoktól és autósoktól. Mit gondol ilyenkor egy turista…elsősorban, hogy szegény baba…biztos az anyjának kajára kell a pénz, de mégis mit keres este tízkor az egyik legforgalmasabb úton a baba, mikor már rég ágyban lenne a helye???? Ráadásul a párom úgy mesélte, hogy sokszor előfordul a gyerek nem saját, hanem csak bérli az “anyuka”, ezzel a húzással sok emberben szánalmat ébresztve jut pénzhez. Szóval ha lehet ne adjatok!!!

Itt éppen a piacon…fotó: google

Gyerekek az utakon: szintén Bali, szintén naplemente után, Sunset Road…pirosra vált a lámpa és az út szélén játszó gyerekek kb. 5 évestől 12 évesig “munkába” állnak és kocogtatják a taxik és autók ablakát, hátha valaki megszánja őket. Ez a fajta koldulás még nyomasztóbb, mint az előző, mert sokszor még a szülőket sem lehet látni, csak az egyedül bolyongó gyerekeket. Az ember szíve még jobban összefacsarodik és még nagyobb késztetést érez, hogy adjon egy kis pénzt…de ha lehet ne tegyétek…a pénz a legkevesebbszer kerül a gyerekekhez, mellesleg milyen szülő az olyan szülő, aki engedi kéregetni a gyerekeit és mindezt egyedül, az éjszaka közepén…borzasztó.

Kocogtatják az autók ablakát és már nyújtják is a kezüket…fotó: google

A testi fogyatékos: az út szélén, az utcán üldögél valamilyen testi hibával, mert nincs szegénynek lába, vagy van lába, csak éppen nem tudja használni. Esetleg tudja használni, így körbesétál az autósok között, viszont más, igen jelentős testi hibája van. Itt Balin vannak férfiak és nők is egyaránt. Őket még inkább megsajnálják az emberek, még a helyiek is. Pénzzel, étellel vagy cigarettával látják el. A testi fogyatékosoknak nincs könnyű dolga, munkát nemigen találnak, ezért kénytelenek koldulni, hogy némi pénzhez jussanak. Apa is mindig adott nekik, amíg meg nem kérdeztem tőle, hogy az utcán üldögélő lábatlan férfi és nő például hogyan jön oda, vagy megy haza…na ez az…Valaki reggel kirakja, majd estefelé összeszedi. Addig egész nap ott üldögél és gyűjtögeti a pénzt. Nap végére szép kis summa összejöhet, mert akárhányszor arra járunk mindig kapnak valamit valakitől, de vajon a pénz a koldulónál marad? Legtöbbször sajnos nem…

Ez a kisfiú poliomylitises…valahol Indonéziában kéreget kép: bing

És mit gondol a koldulókról az átlag indonéz vagy balinéz? Az átlag indonéz csak ritkán ad. Nem azért mert kőszívű, dehogyis…csak éppen nagyon jól tudja hogy mennek a dolgok.A tv műsorok és híradó is szokott a kéregetőkkel foglalkozni, hiszen a rendőrség üldözi a szervezett koldulást.  Sajnos a legtöbb kéregető a szervezett bűnözést szolgálja…vagyis egyfajta maffia az egész. Amit egész nap összegyűjtenek a koldulással azt leadják a főnöknek és helyette megkapják a munkabérüket. Hajléktalannak lenni számukra nem ciki, hanem egy állás, amire még büszkék is.  Már olyan is előfordult, hogy elfogtak valakit, aki félkarral koldult és a kihallgatás során hirtelen csoda történt. Megtalálták a másik a karját is, jól elbújtatva az ingjében, ráadásul nagyon is jól tudta használni…hogy mik vannak:))) Hallottam olyan sztorit is, amikor ételt próbáltak adni nekik, aminek nem igazán örültek…éppen hogy nem vágták az adományozóhoz…

Koldust fogtak a jakartai zsaruk fotó: google

Az is igaz, hogy sok idős ember kéreget…Indonéziában ugyanis nincs nyugdíj, ha nincsen családod, aki eltartson, egy bizonyos életkor felett nem mindig tud már az ember dolgozni… ezért kénytelen valahogy a napi betevőre valót megkeresni…

Nincs nyugdíj, csak a család és rokonok jóindulata tartja el az időseket, ha már nem tudnak dolgozni

Persze mindenki maga dönti el, hogy kinek ad és kinek nem:)

A koldulók a legtöbb esetben nem a helyiekből kerülnek ki, hanem más szigetekről érkezett, “bevándorlók”. Az átlag balinéz szerint Balin millió munkalehetőség van és ha igazán akar dolgozni az ember, akkor talál magának rendes melót. Be kell látni, bizony igazuk van. Ezért sok helyen tábla is figyelmezteti a turistákat indonéz és angol nyelven egyaránt, hogy ne adjanak pénzt a kéregetőknek.