Tengeri teknős kaland Balin

Egy szép napon ellátogattunk egy helyre Bali szigetén, amelyet a tengeri teknős fajok megmentésére hoztak létre 2006. januárjában. A teknősmentő és oktatóköpont (TCEC) a Serangan szigeten, Balin 2.4 hektáron terül el. Feladatai közé tartozik többek között az oktatás és a teknősök megfigyelése, a turizmus népszerűsítése, az illegális teknőskereskedelem elleni harc, teknősmentés, kisteknősök keltetése és eredeti élőhelyére az óceánba juttatás, illetve a szabadon engedett teknősök utánkövetése.

Indonézia élővilága igazán csodálatos és sokszínű, nemcsak a szárazföldön, de a több, mint 17.000 szigetet körülvevő óceánban egyaránt.  A tengeri teknős egy igazán cuki és jámbor jószág és sajnos, mint annyi rengeteg állat  a Földön, ő is a veszélyeztett fajok közé tartozik. A halászat, a környezetszennyezés, élő- és költőhelyek elvesztése mind hozzájárult ahhoz, hogy sajnos rá kellett jönnie a kutatóknak, a legnagyobb veszélyt erre a nagyszerű állatra maga az ember jelenti. Balin népszerű csemege a hinduk körében a teknőshús és teknőstojás egyaránt. A muszlimok nem eszik, mert tisztátalan állatnak számít, viszont ez nem jelenti azt, hogy ne csinálnának üzletet belőle, vagyis sokan kereskednek a teknős tojással és hússal egyaránt.

 

 A teknősökre természetesen nemcsak az ember jelent veszélyt, hanem a természetes élőhelyén előforduló ragadozók is. A felnőtt példányokat az orkák, cápák, krokodilok és polipok, a növendékeket a madarak és halak, míg a tojásokat a kutyák és a mosómedvék tizedelik előszeretettel.

Bizonyos szertartásokhoz a mai napig felhasználják a teknősöket, az ősi szokásokat tiszteletben tartva a központ az elhullt állatokat (azokat amiket minden igyekezet ellenére nem sikerül megmenteni) rendelkezésre bocsájtja a helyieknek.

A központ munkatársai összegyűjtik a népszerű strandokon a teknőstojásokat, vagy megvásárolják a helyiektől, ezután pedig ők maguk ássák el a homokban és keltetik ki a TCEC területén. A sérült teknősöket befogják, meggyógyítják, majd szabadonengedik.

 

Itt a központban háromféle tengeri teknős fajjal találkozhatunk:

Közönséges levesteknőssel (Chelonia mydas):

 

Ez a teknős 78-112 cm hosszúságúra nő meg, súlya pedig elérheti az akár 190 kg-ot is. Előfordul az Atlanti-, Indiai- és Csendes-óceánban egyaránt, trópusi, szubtrópusi vizek lakója. A közönséges levesteknős 40-50 évet él. Növényevő állat, fő táplálékát algák és hínár jelenti. 10-15 évesen válik ivaréretté, egy fészekalj 100-200 tojást tartalmaz, melyek 45-55 nap múlva kelnek ki.

Olajzöld fattyúteknőssel (Lepidochelys olivacea)

Ez tengeri teknős fajta nem nő túl nagyra, mindössze 60-70 cm-re, súlya 26-45 kg, viszont igen szép kort, akár 85 évet is megélhet. Ő is mindhárom óceánban előfordul, a trópusi vizeket kedveli. Ő nem egy vegán fajta, hanem igazi húsevő, táplálékai közé tartoznak a csigák, rákok, medúzák és kagylók. Tojásait természetesen a tengerparti homokba rakja, alkalmanként 74-125 tojást, melyek 45-51 nap után kelnek ki.

Közönséges cserepesteknőssel (Eretmochelys imbricata)

 

Ez a teknősfajta a kihalás szélén áll. Bár húsának fogyasztása nem javasolt, mert hasmenést és hányást okoz, viszont páncéljából mindenféle tárgyakat (gombot, gyűrűt, gitárpengetőt stb.) készítenek. CITES listán szerepel, befogása és a belőle készült termékek eladása egyaránt tilos. Ez a teknősfajta 90-100 centi hosszúra és 80-100 kilósra nő meg. Nem tudni mennyi ideig él, egyes tudósok szerint talán 40-50 évet.  Mindenevő, algát, rákokat fogyaszt, de fő táplálékát a szivacsok jelentik.

 

Miután körbevezettek bennünket a központban és megmutattak mindent, úgy döntöttünk, hogy szeretnénk szabadonengedni egy-egy kisteknőst. A mi kisteknőseink 1 hónapos olajzöld fattyúteknős babák voltak, akiket mi választhattunk ki a medencéből.

Természetes, hogy az eleven, gyorsan mozgó kis jószágokat részesítettük előnybe. Ők a kiválasztás után egy kis vödörbe kerültek és vártak a sorsukra, hogy végre szabadok lehessenek.

A szabadonengedés természetesen némi adománnyal jár, ezért cserébe kaptunk egy-egy oklevelet is. Miután leszurkoltuk a 100.000 indonéz rúpiát (nagyjából 2000 HUF), kinyomtatták az oklevelünket és megköszönték a támogatásunkat,  már indulhattunk is le a partra.

Míg mi a kisteknősöket figyeltük, hogyan evickélnek a vízben, addig a gyermek hangos sikongatással jelezte, hogy itt az ideje pancsolni…elvégre tengerparton vagyunk. Ezúttal mi nem, csak a tengeri teknős babák úszkáltak, ők viszont egyre messzebbre:)

Mindannyiunknak óriási élmény volt mind a központ látogatása, mind pedig a kisteknősök szabadonengedése:)