Uluwatu – a mesés táj és a kleptomán majmok földje

Mesés kilátás az Uluwatu templomra

A vasárnapjaink általában kirándulással szoktak telni és most sem volt másként. Szóval felkerekedtünk és meglátogattuk a híres Uluwatu templomot. Más alkalommal már jártunk itt, Rudi a taxisofőr-idegenvezetőnk hozott el ide minket, de akkor nem volt időnk szétnézni, inkább ész nélkül sodródtunk a tömeggel, hogy a naplementében megnézhessük a Kecak dance előadást. Szóval most eljött a mi időnk – gondoltam és kora délután meg is érkeztünk. Nem volt teltház és tolongás, de azért voltak turisták. Hogy nem voltak sokan, ennek az az oka, hogy legtöbben az esti Kecak táncra is kíváncsiak, így aztán később érkeznek kicsivel naplemente előtt. A Pura Uluwatut körbeveszi a tiltott erdő, ahol rengeteg makákó tanyázik, akikkel jó ha vigyáz az ember:) Megérkezéskor Apa megvette a jegyeket, mivel olyan ártatlan balinéz arcot vágott, ezért helyi jeggyel mehettünk be…mi hárman összesen 15000 IDR-ért, ha én kértem volna a jegyet akkor felnőtteknek 20000, míg gyerekeknek 10000 -rúpiáért már be is mehettünk volna…

Egy elégedett makákó

A hindu hagyományoknak megfelelően szent helyeken meg kell adni a kellő tiszteletet, például nem lehet rövid nadrágba, vagy szoknyába belibbeni, ezért már a bejáratnál kapunk egy szép lila szárongot, akin pedig hosszú szoknya vagy nadrág van, az pedig egy sárga sálat, amit övként az ember derekára kötnek. Ezután felajánlottak egy szánalmasan kis csomag banánt, amiről meg voltam győződve biztos ajándék. A férfi aki ajánlgatta tört angollal a monkey-monkey kifejezést skandálta, hátha eljut a tudatomig, de éreztem én, hogy itt valami sunyiság van, úgyhogy rögtön szóltam Apának…kiderült, hogy 20.000 rúpiáért árulták azt a pár darab minibanánt bezacskózva…vagyis sokkal többért, mint a jegyünk ára. Ráadásul már a Monkey forest-ben megtanultuk, hogy nem etetjük a majmokat, mert még azt hiszik, hogy akarunk tőlük valamit. Ezután Apa udvariasan elutasította a majom-eledelt és indultunk is befelé. Már a parkolóban feltűntek a majmok, a parkoló kocsik tetején heverésztek, vagy az út szélén várták a turistákat.

Családi idill

Útközben odajött hozzám egy ausztrál hölgy kezében a kislányával és figyelmeztetett, hogy vegyük le a napszemüveget, mert a majmok szívesen rámozdulnak. Ezenkívül jobb ha a gyerek pink sapiját is eldugjuk, mert szívesen lopnak, akár erőszakkal is színes, leginkább pink dolgokat. Ugyanis néhány perccel ezelőtt esett áldozatul kislányának a rózsaszín papucsa…ráadásul az idegenvezetőjének a kék mobiltelefonját is elcsórták a makákók. Ennek fele se tréfa, gyorsan eldugtunk mindent a táskánkba és ezután fokozott óvatossággal sétáltunk a templom felé.

Útközben felfedezni véltünk néhány megrágott napszemüveget, telefontokot, szelfibotot és egyéb csecsebecséket. Egyáltalán nem ritka a pöffeszkedő majom a kerítésen ülve, aki éppen jókedvűen rágcsálja a riadt turistától ellopott kalapot vagy napszemüveget.

Néhány éve egy külföldi kutatócsoport vizsgálta a majomcsapatok viselkedését. Észrevették, hogy egyedülálló módon csak itt a világon, folyik cserekereskedelem ember és majom között. Ezt úgy képzeljétek el, hogy az ellopott cuccot a rafkós majmok élelemért cserébe hajlandóak odaadni az embernek. Éppen ezért nagyon sok segítő van a templom környékén, akik ha észlelik a lopást, akkor valamiféle élelmet ajánlgatva a pufók hím majomnak próbálják visszaszerezni az elcsent holmikat.

Egy ellopott rózsaszín hajgumin civakodtak a kismajmok…valamiért rettentően vonzódnak a pink cuccokhoz, bármi is legyen az

Mi persze nem vittünk banánt, így a majmok egy darabig figyeltek, aztán látványosan nem érdeklődtek irántunk és azt hiszem ez volt a szerencsénk:) Láttunk turistát, aki banánnal dobálta a majmot, az egy darabig figyelte, majd odament hozzá és szépen kivette a riadt turista kezéből a gyümölcsöt…ennek a jólnevelt makákónak elvégre igaza is volt, hiszen földről nem eszünk:D

Az idősebb makákók csapatépítő kurkászás és fetrengés mellett voksoltak

A bejárattól nem messze egy szép kis medence van egy aranyos kis szoborral. Hihetetlen, de a majmok nemcsak isznak belőle, hanem hűsítő fürdőt is vesznek. Olyan élvezettel tunkolják egymást a vízbe, ugrálnak ki-be, mint a gyerekek a strandon. Uluwatu makákói tudnak élni az biztos:)

A majom strand

Nagyon meleg volt és a folyadékpótlás nemcsak nekünk fontos

Az Uluwatu templom története hasonlóan a Tanah lot történetéhez Nirartha pap nevéhez kötödődik, aki a legenda szerint ezen a helyen jutott el a Nirvana állapotába, melyet nagy fényjelenség kísért. Ennek szemtanúja volt egy helyi halász. Azóta ezt a helyet szentként tisztelik. Egy másik legenda szerint a sziklaszirt, melyre a templom épült valaha a Dewi Danu Istennő a szigetre kikötött hajója volt.

A templomot valójában Rudra Istennek szentelték.

A szikla melyre a templom épült valóban nagyon hasonlít egy hajó orrához…lehet, hogy igaz a legenda?:)))

Magába a templomba nem lehet bemenni, csak hithű hinduknak imádkozás céljából, ezért nem is készítettünk képeket, még kívülről sem…így utólag azért bánom a dolgot egy kicsit, de sebaj majd legközelebb:) Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el ide…lehetőleg délután, mert igaz akkor több a turista, de legalább nem olvadtok szét a napon úgy, ahogy mi tettük. Természetesen a legmelegebb napszakban látogattunk el, de a látvány mindenért kárpótolt bennünket:)