 |
| Fő a biztonság…a Kicsinek is jár a biztonsági öv |
Mielőtt kiutaztunk Indonéziába, sok ember aggódva kérdezgetett arról, hogy vajon Szofi hogy viseli majd az utat.
Kaptam hideget-meleget emiatt, “oké, hogy kiköltöztök, de a gyereket kitenni egy ilyen hosszú útnak” vagy”majd meglátjátok, hogy végigüvölti az utat…hahahaha”…
Szóval lelkiekben felkészültem minden eshetőségre, hiszen egy öt hónapos csecsemőnek nem mondhatja meg az ember, hogy mikor egyen, esetleg ne sírjon, vagy halkabban üvöltsön…
 |
| Szofia se úgy néz ki, mint aki retteg a repülőn… éppen táplálkozik, miközben elmélyülten nézi a kis hableányt, természetesen feltett lábbal, mert úgy kényelmes |
Legnagyobb meglepetésemre azonban mindhármunk közül ő tűrte a legjobban az utat és magát a kiköltözést, beleértve az időeltolódást is.
Sem a felszállás, sem a leszállás nem okozott neki különösebb traumát, vígan evett, vagy ivott, esetleg boldogan rágcsálta a nyakláncomat vagy a játékait.
 |
| Szunya a repcsin |
Az alvást is könnyen megoldottuk, míg Balira értünk…a falra szerelhetős kis babaágyban jókat horpasztott. Amíg ő a babaágyban szunyált, addig meg tudtunk vacsorázni, vagy mi is pihenhettünk.
Két hónapja, mióta kiköltöztünk, a mára 7 hónapos gyermekünk több, mint tízszer repült Indonézián belül. Nem azért mert magánrepcsink van és unatkozunk, egyszerűen a nagy távolságok miatt így sokkal egyszerűbb és gyorsabb, ráadásul a repjegy árak sem egetverően drágák. Előfordulhat, hogy Bali-Surabaya távolság kb. 5000 forintnak megfelelő indonéz rúpiába kerül, ha mázlija van az embernek és kifogja az akciós jegyet. Mondtam is az Apjának, hogy mire egyéves lesz Őkelme már többet fog repülni ezalatt az egy év alatt, mint más ember egész életében…és bizony nem is tévedtem nagyot:)  |
| Éppen guava dzsúzt szörpöl a gyermekünk |
 |
| A légiutas kísérő éppen körbe rajongja Szofiát, aki láthatóan örül is ennek |
Szofi nem zavartatja magát a repülőn. Ha éhes, akkor eszik, ha esemény van a pelusban, akkor meg kicseréljük, mintha csak otthon lennénk, de itt ki lehet lesekedni az ablakon és a szülőkön kívül vannak mások is, akik körülrajongják. A légiutas kísérők, mindig több figyelmet szentelnek a gyerekeknek, így persze Szofinak is. Mindig akad néhány rajongó, akik szívesen szórakoztatják utazó gyermekünket.
Szóval Szofi egy igazi repülőmókus lett:D
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: