Nem friss a történet, de még mindig aktuális, ezért gondoltam megosztom Veletek.
Két éve, mielőtt kiutaztam Indonéziába, interneten találtam képeket párokról, akik balinéz ruhákban fotózkodtak. El is döntöttem, hogy én is szeretnék magunkról ilyen fotókat.
Apát körbeudvaroltam, Ő pedig beadta a derekát, így történt aztán, hogy elmentünk fotózásra.
A taxisofőrünk és idegenvezetőnk egyben, akit Rudinak hívtak, el is vitt bennünket a Fuku Indah nevezetű fotóstudióba.
Meg voltam győződve arról, hogy aznap úgysem tudnak fogadni bennünket, mert biztos be kell jelentkezni. Ezért is nem aggódtam a kinézetem és hajam miatt. Kialvatlan voltam és úgy is néztem ki, mint a saját öreganyám egy szénaboglyával a fejemen. Amikor beértünk gyorsan körbefogtak bennünket, ez már meglehetősen gyanús volt, aztán Apa közölte velem, hogy itt az idő, le fognak bennünket fotózni, most. Kaptunk egy fotóalbumot, amiből ki lehetett választani a ruhát, amit viselni szeretnénk. Voltak balinéz táncos, esküvői meg ki tudja milyen tradícionális viseletek.
Nagyon megtetszett egy szépséges, nagy arany fejfedő, amit néhány képen láttam, viszont a ruhához amit kiválasztottam nem illett, ezért szomorúan ugyan, de le kellett mondanom róla.
Aztán szétválasztottak bennünket és betereltek egy öltözőhelyiségbe. Hoztak egy csomó kiegészítőt meg nagy anyagdarabokat… Körbetekertek a ruhákkal és úgy meghúzták rajtam, hogy alig tudtam mozogni. Ez még hagyján, de a levegővétel is igazi kihívás volt benne.
Amikor kellően felcicomáztak, át kellett menni sminkelni és a hajamat megcsinálni. Nem cicóztak, gyorsan kipingáltak és a hajamat is cirka 10 perc alatt rendberakták.
Miután elkészültünk bementünk a berendezett studióba, néhány próbafelvétel után már kattogtatta a gépét a fotós. Közben a hölgyek, akik előtte kisminkeltek mutogatták, hogy kellene állnom, hogy tartsam a kezemet, akár egy táncos…sajnos nem vagyok egy pozőr alkat, úgyhogy nem egészen úgy ment, ahogy kellett volna.
Aztán mindenáron ránk akartak tukmálni egy rémisztően rút fröccsöntött virágcsokrot…rémálom. Mondván milyen klasszul fog az kinézni a képeken. Ha ők mondják…akkor legyen.
Apa egy kicsit csalódott volt, mert az Ő jelmezéhez pedig egy nevetséges fakard tartozott, mondta is, hogy lehetne méltó egy uralkodói ruhához ez a hipergagyi fegyver…nos igaz, ami igaz, teljesen jogos volt a felháborodás:D
A több helyszínes fotózkodás után, pikk-pakk lekapkodták rólunk a ruhákat, lebontották a hajamat, lemosták sminkemet…kicsit savalltam is, legalább aznap jól nézhettem volna ki, de mindegy.
Villámgyorsan végeztünk, az egész procedúra nem volt több, mint 1 óra. Amíg a fotók elkészültek, addig kaptunk egy kis üdítőt és olvasgattunk. Aztán kiválaszthattuk azokat a képeket amik, majd a fotóalbumba kerültek. Másnap elküldték az albumot a CD-vel együtt a hotelunkba.
Természetesen ez a kis kiruccanás sem volt ingyen, ez nekünk kereken, 70 amerikai dollárba fájt. Ez az ár már szuper kedvezményes, mert mi párban érkeztünk, egyébként 45 USD személyenként. Apa szeret alkudozni és hát tud is, de ez most nem jött be, szóval mi is 70 USD-t fizettünk, pont úgy, mint más halandók.
A fuku indah balinese photostudio honlapja: http://fukuindah.com/en/index.html
Végülis megérte az árát, egy örök életre szóló emlék maradt.
Íme az eredmény:)
Szerelem
A ruhám meseszép volt
A betanított póz
Pózolás a gyönyörű faragott ajtóval a háttérben
A kedvenc műanyagból készült csokrommal és Apa a furkósbotnak kinéző fakarddal:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: