Valamikor hajnali 2 óra körül hagytuk el Qatart, Dohát. Szofi baba még felszállás előtt bevágta a szunyát, úgy operáltam rá a biztonsági övet, óvatosan, nehogy felébredjen. A repülőút Dohából Szingapúrig mindössze 5 óra 55 perc.
Amikor felszálltunk, még nem sokan akartak aludni, a villanyt se kapcsolták le azonnal. Körbementek a szokásos cukorka-frissítőkendővel, majd itallal kínálták az utasokat. Apa még mindig éhes volt, ugyanis Dohában végülis nem sikerült étkezni. Hoztak is gyorsan egy kis nassolnivalót. Kétféléből lehetett választani, egy húsos (csirkés) és egy vega tortilla közül. Én a vegát választottam, amit nem bántam meg, mert a mellé kapott süti nagyon finom volt, csokis-cseresnyés brownie, Apának a pipi tortilla mellé gyömbéres süti járt.
Nasi éjjeli baglyoknak
Utazócsomag a Qatartól
Miután bekajáltunk, azért hogy az elfogyasztott kalóriabomba minél hamarabb átalakuljon zsírrá hab testünkön, álomba szenderültünk. Éjszaka előkerült a Qatar által adott kis csomagból a zokni, hogy ne fagyjon le a lábam a szandálban.
Hajnalban Szofi baba is felkelt enni, de szerencsére nem volt hangos, így nem zavartunk meg senkit.
Hajnalban Szofi baba is felkelt enni, de szerencsére nem volt hangos, így nem zavartunk meg senkit.
Reggeli
Utazásunk 4. órájában megérkezett a reggeli: virsli, tojással és zöldségekkel, gyümölcs saláta, joghurt, vajas croissant és dzsem, narancslével és ismét gazdagabbak lettünk egy Spongya Bob figurával is.
A repülőgépen lehetőség van USB port segítségével okostelefon vagy tablet aksit tölteni.
Az idő villámgyorsan eltelt és máris a leszálláshoz készülődtünk, helló Szingapúr:)
Érkezés Szingapúrba
Terveim között szerepelt, hogy majd jól körbejárjuk a repteret, állítólag ez az egyik legjobb a világon, de ahogy megérkeztünk betereltek bennünket egy “üvegkalitkába”. Onnan vártuk, hogy mikor szállhatunk fel a gépre a többi “sorstársunkkal” együtt.
Körülbelül két órát várakoztunk és már megint úton voltunk.
Felszállás után nem sokkal megérkezett végre az újabb Spongya Bob baba mellé a babacsomag is. Volt benne cumisüveg (szigorúan BPA free), egy kis csomag két pelenkával, néhány törlőkendővel, testápoló krémmel és hintőporral, illetve egy kis üveg püré. Kétféléből lehetett választani sárgarépa-burgonya vagy alma-barack, mi az utóbbira adtuk le a voksunkat.
Mivel Szofi baba újra álomba szenderült, megint előkerült a “cipősdoboz” ágyikó is. Ezúttal, amikor megérkezett az ebédünk felébredt, de szerencsénkre békésen elszórakoztatta magát, amíg megkajáltunk. Az ebédünk currys csirke volt rizzsel meg zöldséggel, tésztasaláta és egy rizskoch jellegű süti eperszósszal.
Szofi épp megpróbálja ronggyá nyálazni a kölcsön ágyikót, amíg mi étkezünk
Az air crew nagyon kedves volt, az összes gyereket beleértve Szofi babát is körülrajongták a repülőút alatt.
Szofi baba egyik rajongója, a stewardess
Közben megérkeztek a nyomtatványok, amiket a repülőút végéig ki kellett tölteni, később ezt kellett leadnunk az ellenőrző ponton. A kétféle nyomtatvány van: az egyik úgynevezett “immigration” a másik pedig egy vámnyilatkozat. Természetesen toll nem volt nálunk, de kértünk kölcsön az egyik stewardesstől.
Formanyomtatványok kitöltésre várva
A repülőút nem volt több 3 óránál és máris a leszálláshoz készülődtünk.
![]()
Habár a Nap lemenőben volt és sűrű felhőréteg tornyosult a sziget felett, azért Bali még így is lenyűgöző látványt nyújtott
Este 6 órakor landoltunk Balin, a Ngurah Rai Nemzetközi Reptéren. Egy rövid séta és máris a terminálban voltunk.
Az ellenőrző pontokon gyorsan átjutottunk, mert Apa bepofátlankodott az indonézeknek fenntartott ellenőrző ponthoz.
Talán túl hamar értünk oda, mert a csomagok még sehol sem voltak. Közben Szofi babát is tisztába kellett tennem, de pelenkázóhelyiséget nem találtam, ezért jobb híján a női mosdóban cseréltünk pelust. Mire visszaértünk a csomagoknak vagy a babakocsinak se híre se hamva nem volt. Közben egyre több ember gyülekezett.
Talán túl hamar értünk oda, mert a csomagok még sehol sem voltak. Közben Szofi babát is tisztába kellett tennem, de pelenkázóhelyiséget nem találtam, ezért jobb híján a női mosdóban cseréltünk pelust. Mire visszaértünk a csomagoknak vagy a babakocsinak se híre se hamva nem volt. Közben egyre több ember gyülekezett.
Végül megérkeztek az első csomagok és kicsit később a mieink is. Miután Apa leemelte az utolsót is a szalagról, akkor vette észre, hogy a bőrönd fogókája hiányzik. Én ráhagytam volna, de Ő nem olyan típus. Elment reklámalnálni és az okozott kárért pedig 70 US dollárt kapott cserébe. Nem is rossz ahhoz képest, hogy ugyanezt a bőröndöt, az utazás után nyugdíjba akartuk helyezni.
![]()
Reklamáció
Időközben a babakocsi is megérkezett, így Szofi babát nem kellett a kezembe cipelnem. Apa balinéz barátja a váróban várt bennünket .
Amikor kiértünk a terminálból, már sötét volt és hirtelen megcsapott a fülledt meleg. Ez kérem szépen már nem a zimankós téli hideg. 19 órás utunk után végre a nyári melegben voltunk és ez nem más, mint Indonézia, Bali:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: