Nagyon hamar elérkezett az idő, utazunk Balira. Intézkedés, pakolászás, költözködés…
Az utolsó napot a családdal szerettük volna tölteni. Ez persze testben igen, de lélekben nem igazán jött össze. Mire összepakoltunk a költözéshez, rá kellett jönnünk, hogy milyen sok holmink van, hasznos és haszontalan egyaránt. Nagy részén túladtunk, elajándékoztuk, vagy csak lerakatba helyeztük Anyuéknál. Gondolhatjátok mekkora boldogság a mi dobozainkkal és zsákjainkkal berendezni a kecójukat.
Végül eljött a vasárnap és mi még mindig nem zártuk le teljesen a bőröndöket, játszottunk a kilókkal, nehogy túlsúly legyen, mert az egy vagyon. Ezt kipakoltuk, azt átpakoltuk, ezt inkább nem visszük magunkkal, vagy mégis…
Miután megettük a búcsúebédet (húsleves-hurka-kolbász szuper kombó), már indulhattunk is a reptérre. Apa idegesen pakolászott és felszólított, hogy nézzek át mindent, nehogy otthon maradjon valami. Természetesen én a fülem botját sem mozgattam, elvégre nehogy már más mondja meg a tutit és különben is még van időnk. Amikor kiértünk a reptérre vettem észre, hogy a hátizsákom sehol sincs… sikerült otthon hagynom. Miután egy perc alatt a pánik összes fázisán túlestem a drága sógorom felajánlotta, hogy hazamegy érte. Halleluja!
Amíg a hátizsák úton volt, addig becsekkoltunk. Apa javaslatára, Szofi babát kézbe vettem, hátha hatásos lesz túlsúly ellen, “ha Mária Teréziának bejött nekünk miért ne” alapon. Jó kis tervnek tűnt, de azzal nem számoltunk, hogy az ott dolgozó hölgy abszolút immunis volt a gyerekekre…gondoltam is, hogy ezt most jól megszívtuk. Megmértük a csomagokat, ekkor lepörgött az egész életem a szemem előtt, mert úgy nézett ki, hogy túlsúlyban vagyunk, de aztán kiderült, hogy mégsem. A hátizsákot, amikor megérkezett megmutattam. Gyors búcsú a családtól és mivel már így is késésben voltunk, azonnal be kellett mennünk. A babakocsit a gép ajtajáig vittük, ott össze kellett csuknunk, mert levitték a csomagtérbe.
Utazásra készen
Éppen csak leültünk, amikor Szofi baba az éhen halás szélére keveredett egy perc alatt, amit hangos sírással adott a mi és utastársaink tudtára. A bekészített tápszerhez kértünk meleg vizet, így már felszállás előtt jól bekajált.
A doktor nénitől azt az információt kaptuk, hogy fel- és leszálláskor a babát cumiztatni kell, nehogy beduguljon a füle, mert később középfülgyulladása lehet. Ha nem cumizik, akkor legalább itatni. Szofi baba sosem cumizott, de most boldogan nyammogta, amíg felszálltunk:)
A doktor nénitől azt az információt kaptuk, hogy fel- és leszálláskor a babát cumiztatni kell, nehogy beduguljon a füle, mert később középfülgyulladása lehet. Ha nem cumizik, akkor legalább itatni. Szofi baba sosem cumizott, de most boldogan nyammogta, amíg felszálltunk:)
Ritka pillanat, Szofi cumizik
Nem sokkal a kötelező frissítő kendő-cukorka kör után Szofi baba is kapott ajándékot, Spongya Bob személyében.
A kacsintós Spongya Bob
Amikor a baba elaludt az aircrew hozta a kis babaágyat, amit gyorsan felszereltek az ülésünkkel szemben lévő falra, így nem kellett a kezembe elnyomorodva szundikálnia.
Tente, baba, tente
Szerencsénkre akkor is az ágyikóban szunyókált, amikor a vacsora megérkezett, így nyugodtan tudtunk enni. Háromféle ételből lehetett választani: gombás csirke/hal galuskával és spenótos lasagne. A mellé járó körítés mindenkinek ugyanaz volt: zsemle vajjal és sajttal, csicseriborsó saláta, csoki és valami habos desszert. Ha kértél még mellé kaphattál gyümölcslevet, szénsavas üdítőt, ásványvizet, bort vagy amit akartál.
Spenótos lasagne, a vacsi. Finom volt.
Az út Doháig 5 óra 45 perc volt. Szofi nem aludta végig az utat, hol engem, hol Apát szórakoztatta. Feltett lábbal mesét nézett, átleselkedett a szomszédokhoz, később pedig betrottyintott. Így történt, hogy felavattuk a repülőn a pelenkázó helyiséget. Az egyébként is kicsi mellékhelyiségben, a klotyó felett van egy lehajthatós pelenkázó, ami ugyan Szofinak nem tetszett, mindenesetre nagyon hasznosnak bizonyult.
A gyermek nem volt szégyenlős, otthon érezte magát:)
Dohában este 11.30-kor landolt a gépünk. Szofi még mindig nem aludt. Reptéri buszra szálltunk és kb. 12 perc alatt a terminálnál voltunk. A megállók színkódolva vannak, aszerint, hogy mi a végső úticélunk és milyen osztályon utazunk. A mi jegyünk sárga volt, ez a második megálló. Miután beértünk a terminálba utolsóként kullogtunk a csomagjainkkal és Szofi babával a kengurúban. Ezt meglátta egy ott dolgozó biztonsági őr és átengedett bennünket a szalagkorláton, ahol rögtön az ellenőrző ponton találtuk magunkat. Így lesznek utolsóból az elsők.
Hello Doha:)
Végre bent voltunk. Az első amit meglát az ember az a hatalmas duty free shop. 2200 négyzetméter drágaság a köbön. Mindent árulnak…szuvenírt, játékot, élelmiszert, parfümöt, elektronikai dolgokat, ékszereket. Aki nem akar vásárolgatni, elmehet étterembe vagy kávézóba. A kaja nem nagy durranás, viszont drága.
Színpompás duty free shop
Az első emeleten található a nap 24 órájában nyitvatartó Oryx Lounge, amit 40 US dollárért bárki igénybe vehet 3 órára. Az ár tartalmazza az ingyenes internet és WiFi elérhetőséget, ezenkívül van fax, telefon, újságok és magazinok, tusolási lehetőség, étel és ital. Ezt mi most kihagytuk…talán legközelebb kipróbáljuk.
Nincs agyonreklámozva, habár urbán legendákból tudtam, hogy létezik egy önkiszolgáló jellegű hely szintén az első emeleten. Itt ha a repjegyet felmutatod, a tranzit idővel arányosan, a napszaknak megfelelően kaphatsz frissítőt vagy valami ételt. Mivel Apa éhes volt, hát bepróbálkoztam. Még éjfélkor is nyitva voltak, de mondták ez a voucheres muri, nemrég bezárt és majd reggel újra nyit, addig is a kaják mellett feltüntetett árak ellenében nyugodtan elkölthetjük a vacsinkat.
A reptéren nyílt WiFi hálózat van, de valamiért nem tudtuk használni. Eddig mindig sikerült, de most nem tudom mi lehetett a probléma.
A nyilvános telefonok mellett mindig sokan “csöveznek”, ugyanis itt találhatóak a konnektorok, ahol bárki feltöltheti mobiltelefonját, vagy laptopját.
Aki a Doha Nemzetközi Repülőtéren tölt több órát vagy akár egy éjszakát, le is tud pihenni az ingyenesen használható Quiet Zone elnevezésű helyeken. Limitált példányban kényelmesnek tűnő, de valójában elég kényelmetlen napozóágyak várják a pihenni vágyókat. A honlapjukon úgy van feltüntetve, hogy van egy külön a hölgyeknek. Nos ez úgy néz ki a való életben, hogy van egy, ahol a férfiak henyélnek és van egy ahol mindenki más. Ott zsúfolódik össze az összes náció, kortól, nemtől függetlenül.
Az iszlám világban nagyon fontos az ima, erre több helyiség is szolgál, természetesen külön a férfiaknak és külön a hölgyeknek. Hogy a dohányosok se érezzék magukat mellőzve, nekik is van külön a dohányzásra kijelölt helyiség.
Dizájnos kis pelenkázó
A Doha Nemzetközi Repülőtér nagyon gyerekbarát. Sok pelenkázóhely található, mi egyet ki is próbáltunk. Nagyon kultúrált, tiszta kis helyiség volt, pelenkázóasztallal, kézmosóval, szoptatós székkel.
Ezenkívül biztosítanak babakocsit is a reptéren tartózkodás idejére a kisgyerekkel utazóknak. Ezt az első emeleten lehet igényelni egy pultnál a játszótértől nem messze. Erről sajnos pont lemaradtunk, mert az orrunk előtt vitték el az utolsót…
A nagyobb gyerekekre is gondoltak, az első emeleten van egy pöpec kis játszótér csúszdával, mászókával meg mindennel. Sosincs leállás,néhány gyerek még éjfélkor is ezerrel pörgött.
Egy apuka próbálja épp a csimotát kivadászni a játszótérről
Rövid kalandozásunk Dohában hamarosan véget ért, mivel tranzitidőnk alig volt 2 óra. Viszlát Doha, irány Szingapúr:)
Drága Nomi!!!Először is nagyon örülök, hogy egyben kiértetek a meseszerű “Messzeföldre”! Másodszor is, ámulok – bámulok a blog minőségén, hangvételén,stílusán, tartalmán!!!!Rejtő Jenő hozzád képest írni tanuló kisiskolás! És jobban dokumentálsz ,mint Colombo! És tudtam, hogy Humorzsák vagy,de hogy ennyire… :)Nagyon tetszik, csak így tovább! Már alig várom, hogy írd a következő rész! Szívmelengető a tudat, hogy több ezer kilométer ellenére is tudom , mi zajlik körülöttetek! Írj minél többet!!! Szofi mozgásfejlődését se hagyd ki!!!! :)Mellesleg nagyon jó,hogy ilyen részletesen leírsz mindent, mert nagy segítség ez nekünk , halandó, “egyszerháthakijutunkdehogyiskezdjünkhozzá” kicsi magyaroknak!!! :)Valamint a repcsis tanácsok is hasznosak!!! (füldugulásos)Jő ötlet volt ez a fajta kommunikációs csatorna!!! HAJRÁ! puszilunk: Tomi ,Évi, Zalán!